Dalszövegek

1. Libera Me

Libera me domine, solvo a miseriae
Libera me domine, libera me die irae

Állj meg végre és nézd meg, hogy tényleg
Adtak-e valamit az ellopott évek!
Voltál hős, és voltál vándor,
Kobalt felhők közt éji pásztor.
Bűvöletben, vad förgetegben,
Kerekerdő közepében
Kerested a hangod, kerested a szavakat,
Ám lombjaik közt mind elakadt.

Emlékek tengerén, érzem, hogy így kellett történjen
Minden, mi úgy fájt, feledni képtelen szívem
Szitáló köd az éjben, csillagok közt a fény törékeny
Képekre hull, majd földre vonul és megrezdül újra az éter

Libera me domine, solvo a miseriae
Libera me domine, libera me die irae
Remegett a föld és lobogott a tűz
Magma gyanánt, mint kiszáradt fűz
A máglyám tetején, a sikoltó szűz
Őrjítő hangja többé nem űz
Mert te voltál a minden, te voltál az egyetlen
Ki szavak nélkül is értette lelkem,
De te sem vagy már és ihlet sincsen
Csak lepel takarta mese minden kincsem

Emlékek tengerén, érzem, hogy így kellett történjen
Minden, mi úgy fájt, feledni képtelen szívem
Szitáló köd az éjben, csillagok közt a fény törékeny
Képekre hull, majd földre vonul és megrezdül újra az éter

Libera me domine, solvo a miseriae
Libera me domine, libera me die irae

2. Pactum Diabolicum

Beteljesül a végső harag napja,
E nagyvilágot a tűznek adja
Szállj le közénk végre, te szárnyas díva (oh, Fortuna)
Arcod úgy ragyog, mint a Hold sugára

Alszik a fény, jöjj hát elém
Súlyos a tét, a múltam sötét
Mondd csak te rém, van még remény?
Ha nincs már esély, a lelkem tiéd

Eljött hát íme a nap, a paktum életre kelt és eltöröl mindenkit
Nézd, az igazság útja mállik szét
Eladtad lelked egy hízelgőbb jövőért megérdemled, és hasztalan szíved
Oly víg, te pusztító démoni árny, csak félj

Beteljesül a végső harag napja,
E nagyvilágot a tűznek adja
Szállj le közénk végre, te szárnyas díva
Arcod úgy ragyog, mint a Hold sugára

Részeg az éj, a jövőm zenél
Új hangra kél, rettegve élj
Tombol a szél, tűz lesz vagy tél
Nincs már remény, a lelkem övé

Eljött hát íme a nap, a paktum életre kelt és eltöröl mindenkit
Nézd, az igazság útja mállik szét
Eladtad lelked egy hízelgőbb jövőért megérdemled, és hasztalan szíved
Oly víg, te pusztító démoni árny, csak félj

Beteljesül a végső harag napja,
E nagyvilágot a tűznek adja
Szállj le közénk végre, te szárnyas díva (oh, Fortuna)
Arcod úgy ragyog, mint a Hold sugára

Dies irae dies illa solvet saeclum in favilla
Vocamus te alata diva, oh, Fortuna velut Luna
Lacrimosa dies illa solvet saeclum in favilla
Vocamus te alata diva, oh, Fortuna velut Luna

Beteljesül a végső harag napja,
E nagyvilágot a tűznek adja
Szállj le közénk végre, te szárnyas díva (oh, Fortuna)
Arcod úgy ragyog, mint a Hold sugára

Oh, Fortuna velut Luna

3. Lacrimosa

How do I need to feel when you're close to me?
How should I act to hide my incuriosity?
Why do I need to understand your feelings?
You were my everything, but I had to face your deceit

What do I need to do not to get hurt?
How should I survive, and stand up from the dirt?
Why do I need to be the saddest clown?
'Cause I don't wanna kiss you! No more! I just let the tears fall down (on you, on me)

The tears are falling down
The tears are falling down
The tears are falling down
The tears are falling down

What do I need to feel to forgive you?
How should I live my life and build up something new?
Why do I need to be the saddest clown?
'Cause I don't wanna kiss you! No more! I just let the tears fall down (on you, on me)

The tears are falling down
The tears are falling down
The tears are falling down
The tears are falling down

4. Sanguis

Voltak idők, mikor úgy éreztem,
Nincsen miért kételkednem,
De az emberek, kik körbe vettek
Elárultak, megmérgeztek

Elmém lassan tért magához
Őrjöngéssel ébredt fel
Nem maradt más, csak a káosz
Változtatnom kell

Tudom jól, hogy mennyit érek
Az elfojtott dühöm belülről éget
Még vérzik a seb, de már nem hat a méreg
Bármit is tesztek, mindent túlélek

A vérem a tét,
Hát fogd a szikét
Szúrd csak belém
Többé nem félek
A bőröm, mint vért
Tőled megvéd
Hát döfd a pengét
Érzem, hogy élek

Békét színlel minden vétkes
Jelenlétük méreg-édes
Mutatványuk csak ezüstérmes
Ám soká maradni életveszély

Nem is kell már ellenség
Hisz házam úgyis ellepték
E bajtárs-mentes közösség
Felnyitja végre szemem

A lelked sötét, nincs benned élet
Kezdd a misét, jöjjön a végzet
Szórd az igét, hol minden szó éget
A vérem a tét, hát élezd a késed

A vérem a tét,
Hát fogd a szikét
Szúrd csak belém
Többé nem félek
A bőröm, mint vért
Tőled megvéd
Hát döfd a pengét
Érzem, hogy élek

5. Finisterra

Itt állok már a világvégén
Egyensúlyozva egy sziklafal szirtjén
A tenger, a felhők, a lidérces holdfény
Riasztva intik, hogy hiába várok rád

Együtt szeltük az utatlan utakat
Egy idő után te mégis feladtad
Azóta egyedül járom e földet
És vérben úszom, mert szívem átdöfted

Hittem a sorsban, hittem a szépben
Hittem benned, mint egy hamis képben,
Bár szívem tudta, mit nem lát szemem
Csak nyomorúságot hoz majd nekem

Ketten voltunk, de nélküled könnyebb
Minden megtett mérföld egy könnycsepp
A cél vezérelt, de az út lett a lényeg
Értem végre, hogy miért is élek

Nézd, a világ nem lett más
Egy új hajnal kel
Eljön majd egy társ
Ki mindig átölel
Nem lesz több vívódás
És hazug ámítás
Csak egy vadító pillantás
Mi újra az égbe emel

Itt állok már a világ végén
Egyensúlyozva egy sziklafal szirtjén
Feljött a hold, és ütött az éjfél, hát
Kőbe vésem, hogy végleg elkéstél

Álljon itt, mint halovány mécses
Hogy közös múltunk mindene férges
Eleget vártam, az időm véges
Vár rám az út, mi csillagfényes

6. Vulcanus

Vártalak téged testvér
Hogy eljöjj, és végre megtérj
Szép sötét órán jöttél
Hát reméld, hogy jól döntöttél
A gyertyák lassan leégnek
És kialszanak a fények.
E mágia erőre ébred
És jelzi, hogy kezdhetjük

Tükröm-tükröm mondd meg nékem
Mi lesz a vége az emberiségnek?
Szíved-lelked nyisd jól fel

És lásd, ahogy lángba borul a világ
Harsogják trombiták
Miről írtak ősi krónikák,
Hogy elénk tárul majd egy táj
Ahol tombol a tűzhurrikán
És kitör majd minden vulkán
Ott megfojt a füsthullám és
Árnyékká lesz e világ

Elpusztul a világ

Áruld hát el kérlek,
Lesz-e sok szenvedő lélek?
Kínoz-e minket méreg?
Mi lassan megöl majd mindent
Hol testünk elporladt végleg
Ott járnak-e táncot a férgek?
Így múlunk el, tényleg?
Kérdezlek, válaszolj!

Tükröm-tükröm mondd meg nékem
Mi lesz a vége az emberiségnek?
Szíved-lelked nyisd jól fel

És lásd, ahogy lángba borul a világ
Harsogják trombiták
Miről írtak ősi krónikák,
Hogy elénk tárul majd egy táj
Ahol tombol a tűzhurrikán
És kitör majd minden vulkán
Ott megfojt a füsthullám és
Árnyékká lesz e világ

Nem akarom elhinni, hogy így legyen vége
Nem tudom felfogni, hogy nem lehet béke
A szívem tiszta a tükröd görbe
Meg akarok változtatni mindent örökre
Beköltözök én a tükörbe
Fényt hozok én a szívekbe

(Csak hogy lásd)
A lelkemben él egy új világ
Hol harsognak aranytrombiták
Miről írnak majd új krónikák,
Hogy fényben úszik a táj
Hol eleven hieroglifák
És vágtázó vad paripák
Tánca az égbolt falán
Gyújt lelkünkben új fénysugárt

A lelkemben él egy új világ
Hol harsognak aranytrombiták
Miről írnak majd új krónikák,
Hogy fényben úszik a táj
Hol eleven hieroglifák
És vágtázó vad paripák
Csak feledtetni próbálják,
Hogy a valóság lángokban áll!

Elpusztul a világ
Lángokban áll a világ
Elpusztul a világ
Lángokban áll a világ

7. Libra

Éber álomban éltem, mert hittem, hogy vár ránk a békesség,
Próbáltam mindent, már nincs több bennem, megölt az üresség

És a mérleg nyelvét elbillenti
Lelkem súlya, mi azt jelenti, hogy
Tollpihéből gránittömbbé vált

Pedig vártam, hogy lássam a közös életünk szép meséjét, de
Csak álltam, és bántam, hogy feldúltuk ezt a törékeny békét
Úgy bánt, hogy nem vettelek észre, és te eltűntél mellőlem végleg
Csak az ég tudja, merre jársz

Elengedni, mit szívem tartana reménytelenség, (félek)
Veszni hagyni, mi oly hosszan épült; csak széthullott emlék

És a mérleg nyelvét elbillenti
Lelkem súlya, mi azt jelenti, hogy
Tollpihéből gránittömbbé vált

Pedig vártam, hogy lássam a közös életünk szép meséjét, de
Csak álltam, és bántam, hogy feldúltuk ezt a törékeny békét
Úgy bánt, hogy nem vettelek észre, és te eltűntél mellőlem végleg
Csak az ég tudja, hogy merre jársz…

8. Hereditas

A glóriád eltört, de fújd csak a kürtöt
Mint hajnali köd ez is elszáll végleg
A lelkemet gyötröd, míg álmomat őrzöd és
Így lesz már mindig, még élek

Bénultan fekszem, remeg a testem, izzadtságban úszik az éj
Hallom a hangod, engem szólít, azt suttogja: félj
Csak a szemem mozog, az ajkam remeg, lidércek szerteszét
Az arcod torz, tested nincsen, sikolyod repít felém

Ragaszkodtam kettőnkhöz, bár nem tudom miért
Gátat vetett bennem végül a szeretettelenség
Éjjelenként látlak még, mint démonkirályné
Az eskünk bilincs, így teher az örökség

A glóriád eltört, de fújd csak a kürtöt
Mint hajnali köd ez is elszáll végleg
A lelkemet gyötröd, míg álmomat őrzöd és
Így lesz már mindig, még élek

Zakatol a szívem, zihál a testem, holdvilágban izzik az éj
Parancsodra árnyak gyűlnek az ágyam köré
Hangom nincsen, sötét minden, a szobát ellepték
Ütött az óra, a démoni horda megindult felém

Ragaszkodtam kettőnkhöz, bár nem tudom miért
Gátat vetett bennem végül a szeretettelenség
Éjjelenként látlak még, mint démonkirályné
Az eskünk bilincs, így teher az örökség

A glóriád eltört, de fújd csak a kürtöt
Mint hajnali köd ez is elszáll végleg
A lelkemet gyötröd, míg álmomat őrzöd és
Így lesz már mindig, még élek

Próbáltam az lenni, kit látni akartál
Eggyé válni egy karakterrel kit végül megtagadtál

A glóriád eltört, de fújd csak a kürtöt
Mint hajnali köd ez is elszáll végleg
A lelkemet gyötröd, míg álmomat őrzöd és
Így lesz már mindig, még élek

Ez az örökség

9. Nexus

Éteri dallam, szólj hozzám!
Érintsd meg a lelkem végre
Halkan dobban egy hangfoszlány
De azt súgja, hogy itt csak a végzet vár

És nincs miért várnunk tovább
Induljunk hát! Induljunk, induljunk már!

Magunk előtt látom a végtelen éjben
Kirajzolódni Samael képét
Nem tudom, mit mond, nem értek semmit,
De jobb lesz mielőbb faképnél hagyni
Csak a szívem érzi, hogy megragadta
Csalfa dalával a sötét románc
Mennék arra, amerre mondja, de
Vagy nekem te, ki visszaránt

Itt az idő, mondd, mit csinálnál?
Mutasd hát, hogy mennyit érsz!
De te sem tudod, hogy merre menjünk,
Hát fogd a kezem, és vissza ne nézz!

Az ismeretlen ébred
Lábunk előtt, mint hajnal fénye
Vezessük egymást végig,
Míg utunk tart a csillagos égbe

Éteri dallam, szólj hozzám!
Érintsd meg a lelkem végre
Halkan dobban egy hangfoszlány
De azt súgja, hogy itt csak a végzet vár

Rohanunk az éjben, kiutat keresve
Az ördög dalától, verten, elesve
Vonszoljuk magunkat át e világon,
Majd újra és újra nekivágunk repesve
Mert az új nap, a kezdet reménye szemünkben
Arra bíztat, hogy nincs még vége,
Bár csatát buktunk, a háború még kétes,
A tegnap bár elmúlt, a jövőnk lehet fényes

10. Arbor Vitae

Élet fakadt a világfából
Széles mosollyal indult útnak
Az első fény a végtelen térben
Elért a földre, hogy lámpást gyújtson
Az új lelkek városában, (de)
A sötétség nem szűnt, az éj az úr minduntalan

Parázsló játéka láthatatlan
A borús lelkek csak tovább haladnak
Fénye legyengült szomorúságában
Erőt gyűjt, hogy világítson,
És szép reményt sugározzon
Vedd végre észre, és halld meg minden szavát

Halld meg minden szavát

Halld meg végre, mit üzen néked
Fogadd el, hogy vár egy jobb élet
Halld meg végre, mit üzen néked
Egy új remény a szívedben ébred

Csak bontsd ki a szárnyad, hogy repülhess végre,
Szállj fel az égbe és ne nézz vissza már
Ezer nap sugara vakító fénnyel
A szíveden táncot jár
És reménnyel telve, nézz végre szembe
A világon minden pusztító nehézséggel,
A végtelen horizont vezessen utadon
És ne nézz vissza már

Élet fakadt a világfából
Széles mosollyal indult útnak
Az első fény a végtelen térben
Erőt gyűjt, hogy világítson,
És szép reményt sugározzon
Vedd végre észre, és halld meg minden szavát